Magyar Tannyelvű Magán-szakközépiskola

Az idei év októberében képviselhettük iskolánkat ? az Alsóbodoki Magyar Tannyelvű Magán-szakközépiskolát ? a Rákóczi Szövetség által szervezett, immár tizenkettedik alkalommal megrendezett Kárpát-medencei középiskolás vezetőképzőn 2013. október 4-6. között.

Hárman vágtunk neki az útnak: Zvoncsár Tímea tanárnő, Simonics Anna diák, valamint jómagam, Hajdu Tamás, a Rákóczi Szövetség alsóbodoki helyi diákszervezetének elnökeként.

A vezetőképzőn 47 középiskola vehetett részt, köztük 27 magyarországi, 11 erdélyi, 7 felvidéki és 1-1 iskolával képviseltették magukat a kárpátaljai, valamint horvátországi iskolák is. Iskolánként egy kísérőtanár és két diák vehetett részt, tehát összesen 141-en jelentünk meg a rendezvény helyszínén, a budapesti Rubin Wellness & Konference Hotel bejáratánál október 4-én, délután három óra és fél öt között. A gyors regisztráció után kézhez kaptunk egy dossziét, mely több fontos kelléket tartalmazott: a rendezvény részletes programját, jegyzettömböt, tollat, gumi karkötőt, tájékoztató füzetet a Rákóczi Szövetség jóvoltából, valamint a személyre szóló névjegykártyánkat, melyet a rendezvény teljes időtartama alatt a nyakunkban kellett hordanunk. Miután elfoglaltuk a minden igényt kielégítő szobáinkat, kezdetét vette a megnyitó a hotel konferenciatermében. A Rákóczi Szövetség elnöke, Halzl József úr megnyitó beszédet tartott, melyet Pozsgai Imre egyetemi tanár történelmi vonatkozású előadása követte. Ezután elfogyaszthattuk vacsoránkat a szálloda éttermében. A lakoma után alig szusszantunk, máris kezdődött is a diákok számára egy ismerkedő est, ami a szálláshelyünk egyik ékességével, a wellness részleg igénybe vételével teljesedett ki. A késő esti órákban is tovább folyt az ismerkedés, szórakozás, majd lassan mindenki ágyba került.

A szombati napon a reggeli után csapatfeladatok következtek. A diákok és a tanárok egyaránt csapatokba voltak sorolva a névjegykártyájuk színe alapján, így kisebb csoportokban folyt a munka. Valóban munka, mert minden csapat 1-1 témát kapott, valamint néhány kritériumot, melyek segítségével egy színdarabot kellett kreálnunk a vasárnapi program lezárására. A feltétel az volt, hogy mindenki szerepeljen valamilyen formában, de kizárólag 1 ember, a mesélő kommentálhatta a történéseket, a többiek pedig csak játszottak. Jó móka volt a felkészülés, sok csapattól hallatszott hangos nevetés. Miután letelt a színdarabra szánt idő, előadások sorozata következett. Elsőként Gloviczki Eszter, orvos a szerelem biokémiájáról beszélt nekünk, melyet hatalmas érdeklődés övezett, őt Szatmáriné Balogh Mária, egyetemi tanár követte, aki a hatékony vezetésről tartott remek előadást számunkra. Az egyenként másfél-másfél órás előadások után ebédelni mentünk. Amikor mindenki jóllakott, egy kis pihenés következett, és a korábban elhangzottakról osztottuk meg véleményünket egymás között. Délután 2 órakor Kisida Elek orvosprofesszor előadását figyeltük Értelmes élet címmel, majd 4 órától Wittner Mária 1956-os halálraítélt, országgyűlési képviselő lépett elénk a konferenciateremben. A szombati vacsora után a Nemzeti Színházba indultunk. Három buszt töltöttünk meg pillanatok alatt, így indultunk Szigligeti Ede: Liliomfi című előadására. Remek darabot láthattunk, egy gyors csoportképre is futotta a Nemzeti Színház bejárata előtt, és indultunk is az éjszakai buszos városnézésre. Budapest főbb nevezetességei, helyszíneinek megtekintése után a Citadelláról csodálhattuk a város pompás fényeit. Alig bírtunk betelni vele, mindenki fényképezett, vagy a távolba merengett, de lejárt a nézelődésre szánt időnk, így a buszokra szállva a szálláshelyünket tűztük ki éjszakai utazásunk végpontjaként. Közel jártunk már az éjfélhez, a teljes csapat kimerült, így hamar elcsendesedett a hotel, nyugovóra tértünk.

Vasárnap reggel a szombatihoz képest barátságosabb időben, fél nyolckor keltünk, hogy odaérjünk a nyolc órai kezdésű misére, melyet Michael Duffy, ír szerzetes, katolikus pap tartott. Az istentiszteletet Bárdos Tamás zenetudós lenyűgöző előadása követte. A vezetőképző programjának utolsó pontja délelőtt 11 órakor kezdődött, a csapatok színdarabjainak előadása volt ez, mely nagyon vicces volt amellett, hogy rendkívül kreatív előadásokat is láthattunk egyenként. Déltől búcsúzkodni kezdtünk újonnan megismert barátainktól, a mihamarabbi viszontlátást remélve. Lassan mindenki felkerekedett, haza indult, mely kinek hosszabb, kinek rövidebb utazást jelentett.

Remekül éreztük magunkat a XII. Középiskolás vezetőképzőn, és reméljük, hogy nem kell sokat várnunk a következő meghívásra, hogy újra egy ilyen kitűnő közösségben, szinte egy nagy családban lehessünk legalább egy hétvége erejéig.

Hajdu Tamás