Magyar Tannyelvű Magán-szakközépiskola

A Kálvária ereje
Emlékező beszéd Esterházy János jelképes sírjánál
2014. március 15. Nyitraújlak

Amikor Alsóbodokra érkezem, soha nem mulasztom el végigjárni az Esterházy János szenvedéstörténetére emlékeztető kálváriát. A meredek dombon felfelé haladva a láb egy kicsit lankad, a tüdő zihál, mégis mindig, mire felérek az utolsó stációhoz, egészen különös erőt érzek magamban. Ez a lelkiállapot lépésről lépésre alakul ki, ahogy végigkövetem Esterházy János keresztútját.
Nem titkolom: gróf Esterházy Jánost egyik példaképemnek tartom.
A példaképek értékeket, eszményeket, pozitív mintákat közvetítenek felénk. Milyen értékeket mutat nekünk a mártír politikus sorsa?
Például az ókorból ismert aurea mediocritas, az arany középút eszményét. Az egészséges emberi lélek óvakodik a szélsőségektől: Esterházy János így vall erről: ”a nyilaskeresztes beállítottság épp oly távol idegen számunkra, mint a bolsevisták sarlós kalapácsa” A mi jelünk a kereszt és nem a horogkereszt!”
Fontos érték a közösség iránti elkötelezettség, felelősségérzet. Az európai társadalmak fejlődése során az individualizmus, az egyéni érdek érvényesítése mindig sokkal erősebb volt, mint más földrészek társadalmaiban. A természetesen szerveződő közösségeket aztán régiónkban a kommunista diktatúrák szétzúzták, manapság pedig a globalizálódó világ erősíti az önző szemléletet. Ezzel szemben Esterházy János 1938 novemberében, amikor az első bécsi döntéssel a Felvidék magyarok lakta területeinek nagy része visszatért, ő a nehezebb és kockázatosabb utat választotta: a tisói Szlovákiában maradt, mivel úgy ítélte meg: nagyobb szüksége van rá az ottmaradt 60-70 ezer fős magyar közösségnek.
Különösen fontos erénynek tekinthetjük a keresztény erkölcsön alapuló politizálást, melyet a reformkorban Kölcsey Ferenc nevéhez kötődött. Ha változik is a politikai széljárás, ragaszkodjunk az alapvető elveinkhez – vallotta a Himnusz szerzője. Így tett Esterházy is, amikor 1942-ben egyedül nem szavazta meg a zsidók deportálását jelentő törvényjavaslatot, később zsidók, lengyelek, csehek és szlovákok ezreit menekített a biztos haláltól.
„A becsület mindennél többet ér!” tudjuk a dalszövegből, de becsületesnek maradni egy minden részletében becstelen világban, irdatlan feladat, kevesek sajátja. A gróf naiv becsületességét mutatja, hogy 1945 áprilisában önként felkereste Gustáv Husák kommunista belügyi megbízottat, hogy igazolja: bűntelennek tartja magát, s ezért nincs szándéka rejtőzködni, vagy szökni.
Husák nem bajlódott ilyen etikai kategóriákkal, s átadta a szovjet titkosszolgálatnak. A rettegett KGB a Szovjetunióba hurcolta, ahol 10 év kényszermunkára ítélték. Így került a GULÁG-ra. Útközben tovább kísérte a krisztusi sors: köztörvényes bűnözők a vagonban megfosztották ruháitól.
A munkatáborokban a visszaemlékezések szerint általában nem az maradt életben, aki fizikailag erős, izmos volt, hanem aki lelkierejével tűnt ki. Esterházy János, bár az északi sarkkörön túli embertelen körülmények között több súlyos betegséget, pl. ólommérgezést kapott, képes volt pártfogásába venni, gyámolítani másokat, így megyénk szülöttét, az akkor húszéves celldömölki Hetényi Józsi bácsit is.
Az önfeláldozás, és alázat nehezen megrázó és emberfeletti példáját tapasztalhatjuk, amikor halálraítéltként a pozsonyi börtönben raboskodó súlyos tüdőbeteg, lázas gróf két napig nem ivott vizet, nehogy a cellatársait megfertőzze, mivel a cella lakóinak csak egy közös bögréjük volt a vízivásra.
1949 májusában rövid időre kórházba került, szabadabb körülmények közé, rokonai, barátai sürgették, szökjön meg diplomáciai kocsin Bécsbe, de nem ment, hiszen nem érezte magát bűnösnek, tehát nincs miért elszöknie. Tudatosan vállalta sorsát, s nem akarta elhagyni hazáját. Ugyanez történt egyébként száz évvel azelőtt az aradi vértanúkkal Világos után, akiknek az orosz tisztek szinte felkínálták a menekülés lehetőségét, de nem éltek vele, hasonló megfontolásból, mint Esterházy János tette.

Fontos, hogy Esterházy János értékközvetítő szerepe, erkölcsi példája minél szélesebb körben legyen ismert. Erre szolgál a boldoggá avatási eljárása, s ezt segíti szülőhazája, Zoboralja azon elszánt és elkötelezett magyarjainak arra irányuló igyekezete, hogy méltó módon ápolják Esterházy János kultuszát.
Mértékletesség,
A közösség szolgálata
Szilárd keresztény erkölcsiség
Állhatatosság
Becsületesség
Önfeláldozás
Tisztesség
Ezeknek az Esterházy Jánosban megtestesülő értékeknek, erényeknek sugárzó erejét érezhetjük a kálvária farönk-stációinak végigjárása során.
De nem csak ott! A mártírsorsú politikus életpéldázata a felvidéki magyaroknak, végül is minden embertársunknak adhat támaszt és útmutatást a kritikus politikai szituációk és nehéz személyes élethelyzetek között.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

Kukor Ferenc igazgatóhelyettes
Bolyai Gimnázium, Szombathely