Magyar Tannyelvű Magán-szakközépiskola

    Már hagyománnyá kezd válni testvériskolai kapcsolatunkban, hogy az 1956-os eseményekre együtt emlékezünk meg. Nem volt ez másképp 2014. október 22-én sem, amikor meglátogattuk a szombathelyi testvériskolánkat, a Nyugat-magyarországi Egyetem Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium diákjait és pedagógusait.

    A korai kelés és a hideg időjárás sem tudott minket eltántorítani a célunktól. A célunk pedig, akkor, szerda reggel fél hatkor Szombathely volt. Néhány diáklány tartotta magát az eredeti tervéhez és a hideg ellenére is szoknyában jelent meg. A Bolyaiba érve azonnal meleg fogadtatás várt minket. Első utunk az iskola új könyvtárába vezetett. Itt az igazgató úr bemutatta nekünk az újjáalakított iskolakönyvtárat. Irigykedve néztük a tágas olvasótermet, az értékes könyvekkel roskadozó polcokat. A bolyais diákok nemcsak az órák közti szünetekben, hanem a délutáni órákban is igénybe vehetik szüleikkel együtt a könyvtár szolgáltatásait. Ezután közösen felmentünk az előadóterembe, ahol néhány perc múlva kezdetét vette a bolyaisok által készített műsor. Tavaly mi is szerepeltünk egy rövid programmal, az idén kizárólag a testvériskolánk diákjai által összeállított 56-os megemlékezésnek lehettünk a szem- és fültanúi. A műsort a bolyaisok részéről Károly Frigyes igazgató úr vezette be, aki egyúttal köszöntött bennünket, s megjegyezte,  számukra is felemelő érzés, hogy a felvidéki diákoknak is bemutathatják a XX. század történelmének ezt a fontos eseményét. A műsor számunkra nagyon érdekes és változatos volt, hiszen korabeli filmrészleteket nézhettünk meg együtt, s ezekhez a képekhez kapcsolódtak a versek és énekbetétek. Az is érdekes volt, hogy a műsor szereplői a kornak megfelően voltak öltözködve, voltak köztük orosz katonák, magyar civilek, katonatisztek, rendőrök és természetesen a főszereplők az 56-os diákok voltak.
    A bolyaisok nagy sikert arattak, hiszen nem maradhatott el a végén a megérdemelt taps. A műsort keretbe foglalta a közösen elénekelt nemzeti imádságunk, a Himnusz, majd a műsor végén közösen énekeltük el a Szózatot. Ezután iskolánk igazgatója, Hajtman Béla vette át a szót, aki beszédében köszönetét fejezte ki a Rákóczi Szövetségnek, mely hozzájárult ahhoz, hogy egy teljes busszal, az első, második és harmadik osztállyal tudtuk képviselni a alsóbodoki szakközépiskolát. Beszédében kiemelte, hogy a felvidéki diákok számára is fontos, hogy megismerjék a történelemnek ezt az eseménysorozatát, hiszen Szlovákiában a hivatalos tantervnek nem része 1956, de szerinte minden jóravaló történelem szakos tanárnak illik erről az eseményről beszámolnia, hiszen a legtöbb esetben a szlovákiai magyar tankönyvek nem tárgyalják érdemben ezt a történelmi eseményt. Párhuzamba hozta a magyarországi 1956-ot a csehszlovákiai 1968-as eseményekkel, melynek ugyanúgy voltak áldozatai, hősei, melyet ugyanúgy levertek. Szerinte közös történelemtudatunknak része  56 és 68 is. Beszéde végén megemlítette, hogy várjuk az újabb találkozást, ahol a két iskola méltóképpen megemlékezhet történelmi eseményeinkról. Az ünnepi műsor után következett a várva várt ebéd. S mint miden alkalommal, ezúttal is finom és bőséges ebédben volt részünk. Jó volt újra találkozni, akikkel a legutóbbi közös rendezvényeinken megismerkedhettünk. Ilyen volt a szeptemberi pozsonyi és Nagyszombat környéki kirándulásunk is. Küldöttségünknek az elsős diákok is tagjai voltak. Ők elsőízben találkozhattak a bolyaisokkal. Nekik is élmény volt megismerkedni a számukra még idegen közeggel, de gyorsan alakulnak a barátságok manapság. Még a kirándulás előtt a közösségi oldalakon felvették egymással a kapcsolatot.
    Az ünnepi hangulatot az a tény is emelte, hogy nemcsak a bolyais diákok, hanem mi is iskolánk egyenruhájában érkeztünk meg. Ezzel is érzékeltettük az ünnep, a megemlékezés fontosságát, méltóságát és emelkedettségét. Mindannyiunk számára ez a nap a kissé fárasztó utazás mellett emlékezetes marad, hiszen számunkra ez nemcsak a találkozás, az ismerkedés napja, hanem az ünnepeinkről, történelmi évfordulóinkról szóló megemlékezés is egyben. Ugyanilyen emelkedett hangulatban telnek nálunk is a március 15-i koszorúzások és megemlékezések. Várjuk az ilyen alkalmakat, melyek a két iskola barátságát hivatott szolgálni. Ez a megemlékezés egy újabb színfoltja volt a közel 10 éves testvériskolai együttműködésünknek. Nagyon remélem, hogy még több ilyen alkalomban és közös rendezvényben lesz többünknek részük: gondolok a mi diákjainkra és természetesen a bolyais szombathelyi diákokra is.
    Egy rövidke iskolalátogatás után visszamentünk az előadóterembe, ahol a bennünket fogadó diákokkal együtt egy kis vetélkedővel és karaoke-val folytattuk az együttlétet. Majd a jó hangulatú éneklés után, következett a kora délutáni órákban szomorú búcsúzás ideje. Nem maradt más hátra, várt  bennünket a visszautazás Alsóbodokra. Nagyon tartalmas volt ez a nap. Köszönet illeti a Rákóczi Szövetséget, hogy lehetőséget teremtett számunkra erre a megemlékezésre, melyet emlékeinkben mindig megőrzünk. [Képgaléria]

Csemez Patrícia, 2.osztályos tanuló