Magyar Tannyelvű Magán-szakközépiskola

Útinapló

6:45 - Indulás Bodokról, Ópusztaszerre. A buszokban lelkes bodoki diákok. Jó lesz...

8:25 - Az első megálló Komárom nevezetességénél, a Tesconál. Tanulmányi kirándulásunk kezdete, ugyanis megtudjuk, hogy az idősebb generáció „tót koronázza” a szlovák pénznemet.
Még hiszünk benne, hogy jó lesz...
8:25 és 12:07 között, a buszon - az emberek az alvás különféle formáit próbálják, ugyanis ez a legelterjedtebb tevékenység 1 óránál hosszabb, buszozós utakon... és mi, ugye, követjük a trendet. Lehet az ablaknak dőlve, a másiknak, a karfának támaszkodva, vagy épp hanyagul hátracsapva magunkat az ülésben ás hagyni, hogy a szájizmaink elernyedjenek. Minderről ügyet sem véve diskurzust folytatok Szakács János tanár úrral, az élet nagy kérdéseiről. Az idő hamar eltelik, a jó társaság, az jó társaság.
12:10 - Megbizonyosodunk arról, hogy Ópusztaszer méltó nevéhez.
13:20 - Épp a Feszty-körkép csatajelenetét bámulom. Megbabonáz a látvány, a homorú falaktól részlegesen bebandzsulok, de megéri. 20 percünk van, aztán illedelmesen megkérnek minket, hogy kevés benn a levegő, hadd szívja más is.
14:05 - Transzba esve indulunk el felfedezni a park többi részét. A felocsúdásban segít az elém táruló látvány: fehér akkumulátoros kisautók rohangásznak fel-alá a parkban, nagyseggű német turistákat cipelve. Hát nem idilli a kép?!?
három óra múlva - rájöttem, nem leszek térképész, az nem vicces dolog, el lehet tévedni. Az egész park bejárása után megtárgyaltuk, mik a legérdekesebb dolgok, azok közül, amiket láttunk. Láttunk szabálytalanul kifaragott tekegolyót, egy Tisza névre hallgató, fiatal, „rasta hajú” pulit, aki nem szerette a lovakat, aztán egy tanárnőt, aki toborzott, és szerette a lovakat.
A Vége felé kezdett skanzen jelleget felvenni a dolog, ami már kevésbé izgi. Fogjuk is magunkat, és megmásszuk a 14 éven aluliaknak még nem ajánlott játszóteret. Ez alatt lovasbemutató, de nagyon kiabálós. (Ha azt akarják, hogy odamenjek, minek ijesztgetnek?!?)
17: 10 - kutyáztunk Jucival (aki nem tudja, hogy az mit is takar pontosan, kérdezze meg Jucit, a száma 0902. . .680).
Két dolog van, ami világossá vált számomra a parkban: Minél kevesebb és szebb valami, annál kevesebb ideig gyönyörködhetünk benne, és ha van elég pénzünk, lehetünk német turisták.
18 valamennyi - be a buszba, indulunk haza, felpörögve ülök. Szilinek sikerült megtalálnia a horvát mulatós CD-ét. A boldogságom sajnos nem ragad rá másra, így nem érvényesült az egy bolond százat csinál elv. Bágyadt nézések, amerre csak pislogok, és egy esetben a „hadd má’ abba, leszívod az energiám” mondattal próbál leállítani a keménymag.
19: 50 - Mc Donald’s - kell ennél több??
20: 39 - Kutyázunk Jucival.
21: 00 - Komárom, jééé‚ ilyen hama’?? Aztán Tesco forever, kifele plusz ötven Túró Rudival és egy 50 forintos acél rágóval boldogabban lobogtatjuk a hajunkat a szélben (Ákos tanár úrral az élen).
22: 20 - éneklek, de most csatlakoznak is. Bár nem tudom a szöveget, az elszántságom jó vezetővé avat.
23: 00 - Bodokon. Nagyon jó, én megkönnyebbülve a sok embertől, a sok ember megkönnyebbülve tőlem.

Összegzés: Jó volt, rövid, te tanulságos, szép ás megható. A lényeg viszont a jó társaság, ami megvolt.
Lejegyezte: Seszták Anett (DPH)

Képek