Az őszi szünet elteltével igazán csak ezen a héten volt együtt az iskolánk. Mindenszentek és Halottak napja után november közvetlen elején a teljes első évfolyam az igazgató úr és egyben osztályfőnökük, Patay Péter kíséretében a Határtalunl programban vettek részt, amely Budapest természeti kincseit hozta közelebb számukra. Azonban 2019. november 13-án, szerdán úgy éreztük helyesnek, hogy az egész iskola, mint közösség együtt emlékezen azokért a megholtakért, akik zoboralji második otthonunkban találtak örök békét és akikre az alsóboki falubeliek is példaként emléket állítanak.
Ezért indultunk mécsesekkel a templom oldalánál álló kereszthez az 1956-os magyarországi forradalom áldozatainak emléktáblához, majd az Estetházy János zarándokközpontba iskolaalapítónk, Paulisz Boldizsár és a boldoggá avatási folyamatban levő Isten Szolgája Esterházy János sziklasírjához.
Tulajdonképpen minden az időjárás kegyességén múlott, mikor hagyja a JóIsten eleredni az esőt, elsétálunk-e az iskola 4 évfolyama, tanárai és igazgatója a Keresztelő Szent János római katolikus templomhoz, majd a Szent Kereszt Felmagasztalása kápolnához. A déli harangszó után fél órával fejeződött be a tanítás a 6. óra végeztével. Egymás után tettük meg gyalogszerrel a dombokat fel-le, majd az Esterházy János kálváriájét.
Első állomásunk során részben azt az október 22-ei emlékünket idéztük fel, amikor a magyarországi Szombathelyen levő testvériskolánkkal, az ELTE Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnáziummalközösen róttuk le tiszeletünket az 1956-os magyar forradalomban a szabadságukért, az oroszok és a szocialista rendszert kiszolgáló elnyomókkal szembeni küzdelmeikért szenvedő és életüket áldozó hősökért. Márai Sándor Mennyből az angyal c. verse hangzott el az igazagtó úr szavainak kíséretében.
Továbbindultunk a zarándokközpont felé. A felsőbb éves diákok még személyesen ismerték a két éve elhunyt Paulisz Boldizsárt, aki napi kapcsolatban állt velük, határozott, erős és nyílt emberként vezette odaadóan iskolaközösségünket, mintha mindannyiunkat egy szigorú, becsületes és igazságos apa képében kovácsol volna össze családdá Alsóbodokon. A fiatalabb diákok számára az igazgató beszélt az alapító rendkívüli személyiségéről. Fontosnak látta, hogy megismerjék, számukra miért is annyira közeli és igazán példaértékű ember. Nem felejtük a belőle áradó derűt, lendületet, tettrekészségét, alázatos munkásságát, egy kisebbségi nyelvsziget kellős közepén bátran emelt iskolaintézmény megépítését, s végül a magyar közösségért és Isten dicsőségére a kárpát-medencei népek békéjének szolgálatában álló és szintén zobor-vidéki születésű mártírgróf, politikus Esterházy Jánosért tett érdemeit. Az idén száz éve született és nemzetiségi hovatartozása miatt a szenvedtetéseket haláláig engedelmesen tűrő Radnóti Miklós Éjszaka c. verse hangzott el sírhelyük sziklafai közt Katona István Nikolasz, 3. osztályos tanuló szavalatában. Bár az ünnepek révén a teljes búcsú elnyeréséhez lehetséges kegyelmi nyolc nap eltelt már ekkor, mégis az Úr imájával kértük lelkük üdvözülését, hálát adtunk minden eddigi segítségükért és további közbenjárásukért fohászkodtunk a Gondvislő Istenhez.
Az alsóbodoki Magán Szakközépiskola nemcsak az ünnepek, emléknapok és fordulók kapcsán gondol élő emlékként a közeli és távoli múlt jeles alakjaira. Tapasztalásaink által válik valóságossá, hogy részesei a mindennapjainknak és mekkora erővel hatnak ránk, vigyáznak, támogatnak, irányt és célokat mutatnak, segítenek bennünket. Ahogyan mi is foglalkozunk emlékükkel, megfogadjuk tanácsaikat, megéljük tanulságukat és gondozzuk hagyományaikat, úgy érint meg bennünket is a Mennyei Atyától származtatható szerető gondoskodásuk.
…….…
Tények és következtetések a Nyitra-melletti buszbalaeset ideje közben a Magán Szakközépiskola által tartott 1956-os forradalomról, az iskolaalapító Paulisz Boldizsárról és a boldoggá avatási folyamat alatt levő Isten Szolgája Esterházy Jánosról való megemlékezésről Alsóbodokon:
A történtek napján addig nem esett az eső, amíg megemlékeztünk. Ha korábban jön rá, elmarad a közös tisztelgés a községben állított jeles megholt személyiségek előtt. Nem kaptak korábban szabadot a diákok, mert nem kellett előrehozni a negyedévi konferenciát. Senki sem indult Nyitra felé, majd onnan haza korábbi járattal, sem tanuló, sem tanár, akik napi szinten utaznak az adott útszakaszon.
A baleset idején Isten Szolgája Esterházy János földi maradványainál imádkozott az egész iskola, az összes diák, tanár, igazgató és minden alkalmazott. Együtt mondtuk a Miatyánkot.
A megemékezésen magyar nemzetiségű emberek vettek részt, magyar nemzeti gyásznapot idéztek fel, ártatlan civil áldozatokra gondoltak engesztelő szándékkal, az iskolaalapító előtt tisztelegtek, egy boldoggá avatás alatt álló személy közbenjárását kérte egy 40 fős, részben katolikus hívő, magyar közösség.
Az iskolához tartozó emberek egyikének sem sérült meg közeli családtagja.
Alsóbodok, 2019. 11. 15. Csölle Stefánia, az iskola tanára